Megrontja a bokáját járás közben

Teljes szövegű keresés Nyelv, szokás, viselet Dunavecse az alföldi, ö-ző nyelvjárásterülethez tartozik. A vecsei beszédnek ugyancsak jellemzője a zártabb magánhangzók használata a nyíltabbak helyén: ostor helyett ustor, kő helyett kű, töröl helyett törül a szokásos helyi szóhasználat, a saját tulajdona pedig itt nem az övé, hanem az üvé az embernek.

A régi Vecsén, ahogy más falvakban is, az azonos vezetéknevűeket hamar megkülönböztették egymástól a rájuk ragasztott csúfnévvel. A Babó, Biradi, Bóhás, Fostos, Futi, Gazdag, Gyattas, Jójárt, Tragacsos, Szőrös, Topor csúfnév meg a társaik mögé sok vecsei — főleg az idősebbje — ma is oda tudja mondani a neki megfelelő helyi családnevet.

Sokat elárulnak a település múltjából a földrajzi nevek. A belterületen a viszonylag későn, a XIX.

megrontja a bokáját járás közben

Ezek a politikai divatok változásával amúgy is gyakran cserélődtek. Annál makacsabbul éltek és élnek a népi elnevezések, mint például a falurészek, a Fölszög, Alszög, Likak, Újváros, Szúnyogos, Ugordáció, Öreg-temető, Város kertje. A pontosabb tájékozódást segítette az építmények megjelölése. Ezek vagy valamilyen jellegzetességük miatt Bagóvár, Emeletös iskolavagy tulajdonosuk ismertsége miatt Vecsei-ház, Csikay-ház, Göttye-házesetleg szerepüknél fogva segítették az eligazodást, mint például a különféle középületek, boltok, kutak, italmérő helyek.

Ez utóbbiak, a fogadók, csárdák, kocsmák, csapszékek az idegenek és a férfiak fontos tájékozódási pontjai voltak. Vecse különösen híres volt az elmúlt évszázadban a számos kocsmájáról, meg arról, hogy szinte megrontja a bokáját járás közben volt zenekar, lehetett táncolni, mulatni.

Magyar közmondások nagyszótára

Soroljuk fel őket a teljesség igénye nélkül: Bodonyi fogadó, Csillik kocsma, Csípán kocsma, Halászcsárda, Pasker kocsma, Rásó kocsma, Gáspár Vasúti kocsma, Tóth Gábor beszálló vendéglője, a Szakács vendéglő meg a Világosi csárda, újabb időkből a Sirály vendéglő és a Pléh kocsma, még későbbről a Platán. A falu határának földrajzi nevei egyaránt hordozzák a természeti és a történelmi múlt emlékeit meg a tájban élő ember tájékozódását megköny-nyítő névadó szándékát, indokait.

A Duna rég volt vízfolyásait idézi a Fűz-völgy, a Malom-ér meg a Kígyós-ér; régi vízállásokra emlékeztet a Borbély-kopolya, a László-kopolya, a Nagy-szék, a Márton-szék. Az egykor jellemző természetes növénytakarót, állatvilágot idézi a Körtvély-tó, Kökényes, Erdőalja, Fűz-völgy, Kígyós megjelölés. A nevek némelyike olyan ősi, hogy már az eredete, magyarázata sem ismert. Ilyen a falu szélén a Kelét vagy Keléd, ilyen a Merdzsán is.

Ezek talán régi magyar vagy ízületi fájdalom folyadék személynevekből származtak. Odakint a határban biztos tájékozódási pontnak számítottak a tanyák. Ma már csak a helyük látszik a vecseieknek, némelyiknek meg már a helye sem. Csak az öregebbek emlékeznek már, hol állott a vége nincs szántókon egykor a Lukácsi- Csömör- Kovács- Kara- Bödő- Bolyó-tanya meg a többi eltűnt épület. Vecsén gyakran emlegetett, szőlőtermő homokos domb volt közvetlenül a falutól északra a Kutya valaga.

Nyelv, szokás, viselet

Ez a Kutyavalagábú való! A Kutya valagában régen csárda is volt. Itt járták az öregek a férfiaknak való táncokat, az üvegest, a sapkást.

Amikor a vasutat építették, előkerültek a koponyák a csárda mellől.

IV A különös kisasszony különös udvarlói

Alighanem honfoglalás előtti temetőre bukkantak, a helyi közvélemény azonban azt tartotta, hogy a betyárok kaparták el a csárda környékén az áldozataikat. Ahol ma az új sporttelep fekszik, ott a korábbi évtizedekben vályogos gödrök sorakoztak.

Onnan épültek föl az Újváros házai. Korábban, nagyjából megrontja a bokáját járás közben XIX. Földút vitt át a legkeskenyebb részén épített Kishídon, erről kapta a nevét az egész, körülbelül három holdas lapos.

megrontja a bokáját járás közben

Még régebben, valamikor a korábbi századokban itt folyt a Malom-ér, s már az emlékezet sem őrzi az egykor valahol itt álló vízimalmot, csak a tartósan fönnmaradt földrajzi név. Különös név a Sedörgő, baljós helyet jelöl. Amikor hatalmas terméskövekből hullámtörőt építettek a Duna megzabolázására, ezt a helybeliek kőhányásnak hívták.

Navigációs menü

Jó mélyen be lehetett menni rajta a folyóba, a legkitűnőbb horgászhelyek voltak ott. Nemcsak horgászásra való volt, fürödni is jókat lehetett. Elsőrendű úszónak csak az számított, aki virtusból be mert úszni a sedörgőbe. Alig múlt el nyár, hogy valakit örökre ne húzott volna le a szeszélyesen, alattomosan kavargó víz. A falunak nemcsak földrajzi, hanem szellemi-lelki középpontja is volt a templom. A vasárnapi istentisztelet hagyományos, kötött ülésrendjét jól tükrözte a kijövetel a szertartás után.

Előbb mindig a fiatal lányok, majd az asszonyok hagyták el a templomot, kor szerint rendeződve, végül az öreg asszonyok. A nők után jöttek a férfiak, szintén életkoruk szerint. Legutoljára vonult ki az elöljáróság, méltósággal, csöndesen. Az istentisztelet után a Templom tér elevenedett meg, itt zajlott a vasárnap délelőtti társas élet: a templom meg a községháza előtti tér valóságos fórummá alakult.

IV A különös kisasszony különös udvarlói Maszkerádi — ha valamikor a másvilágon igazat kell beszélni földi cselekedeteiről — azt vallja, hogy leginkább azoktól a nőktől félt, akik másnap is emlékeztek hazugságaira, s leginkább lakodalomban szerette tölteni a napjait. Maszkerádi még abban az időben lakott Pesten, mikor a Zerge utcában fehér harisnyás polgárkisasszonyok üldögéltek esténként a földszintes házak udvaraiban, jó szagú fák alatt hallgatták a távolról hangzó harmonikákat, a szívük megtelt szerelemmel, mint a kőmedence a vízcseppekkel, amelyek az elhagyott kutakból szivárogtak, és télen kucséberkosár szaga, nyáron keményített alsószoknya hangja volt a városrésznek.

A bíró kihirdette az időszerű tanácsi határozatokat, a gazdák megbeszélték az előttük álló közmunkák sorát-rendjét. Itt fogadták föl a napszámosokat is. Jeles gazdasági, ugyanakkor társadalmi-közéleti események voltak az országos vásárok.

megrontja a bokáját járás közben

A négy vecsei vásárt hosszú évtizedekig szintén Vecse főterén, a templom előtt tartották. Elválasztották egymástól az állatvásárt meg a kirakodó vásárt. A távolabbi településekről vagy a szekéren, vagy utána kötve hozták az eladó jószágot, s vitték haza a portékát, állatot.

Az állatvásártér szélén álltak a lacikonyhák: cégérük, a bádogtepsi messziről vonzotta az megrontja a bokáját járás közben gazdákat. A kirakodó vásártéren utcasorokban álltak a sátrak. Megszabott rendben csoportosultak a különböző mesterek. Rendje volt annak is, ki honnan jött.

Eben gubát tserélni. Beniczky P.

A helybelieké volt az elsőség, majd jöttek a szomszédok, aztán a távolabbiak. Egymást licitálták túl portékájuk kínálásában a szűcsök, rőfösök, kelmefestők, kékfestők, gyolcsosok, kalaposok, csizmadiák, papucsosok, bocskorosok, cipészek, edényesek, kosarasok, szitások, késesek, pipacsinálók, puskaművesek, képárusok és keretezők, könyvárusok, könyvkötők.

A gyerekeknek a vásárfiát a cukorkások, mézeskalácsosok, törökmézesek sátrainál lehetett megvenni. Külön fertályuk volt a foghúzó borbélyoknak, a mutatványosoknak, bábosoknak, planétásoknak, bűvészeknek. Az év ünnepei, jeles napjai Vecsén is az újévvel kezdődtek. A gyerekek házról házra jártak, mondókákkal kívántak boldog új esztendőt a gazdának és egész háza népének.

Viszonzásul ennivalót, süteményt, aprópénzt kaptak a háziaktól. Húsvét — a hosszú böjt után — csöndes családi ünnep volt. Annál élénkebb, zajosabb a húsvét hétfői locsolkodás. Ha az óvatlanul arra kóricáló lányt a kutak környékén elkapták a legények, nyakon öntötték egy vödör vízzel. Támadt is nagy sivalkodás, de nem volt harag, hisz a lányok éppen nem bújtak ilyenkor az anyjuk szoknyája mögé, hanem indultak vízért vagy lánypajtásaikkal összefogózva korzóztak az utcán — megrontja a bokáját járás közben a locsoló legényekre.

December az advent hónapja is volt, a betlehemezésé meg a karácsonyé, a legnagyobb egyházi népünnepélyé.

  • Он подумал о Джезераке, своем наставнике, который был столь терпелив с труднейшим из учеников.
  • Ízületi gyulladás gyógyszer a

Ekkor tartották a nevezetes István- meg János-napot. Ha a lány karácsonykor böjtöl, aztán este, lefekvéskor a feje alá tesz egy férfinadrágot, egy konyhakulcsot meg egy zsoltároskönyvet, akkor megálmodja, ki lesz a férje — vélték a vecsei lányok, asszonyok. Aprószentek megrontja a bokáját járás közben, december án dívott egy termékenységidéző szokás, a mustármagolás.

Délelőtt indultak el a fiatal fiúk, legények, fűzfakorbáccsal a kezükben. Az öregebb legények jó kemény szalmakötelet fontak, azzal mustármagoltak.

Amikor a fák meghalnak Kellemes és kellemetlen Az, hogy az egyszerű emberek mit gondoltak mindazokról a furcsaságokról, amik a Szénégető pusztáján mentek végbe, az még az Anna lelkivilágában nem tett volna annyira nagy kárt, de a bajok ott kezdődtek, hogy Husztik főorvossal való időnkénti találkozásai fokozatosan abbamaradtak. Főképp miután kapcsolatba lépett a Mesterrel.

Búcsúzóul tarka szalagokat kötöttek a lányok a mustármagra, úgy nézett ki a végén, mint egy nagy, sugaras ostor. A naptár egyes napjaihoz itt is számos szokás, hiedelem, babona kötődött.

A vetni való kukoricát Mátyás éjjelén, mikor az éjfélt elütötte, akkor kell morzsolni, mégpedig meztelenül, ettől lesz bő a termés. A kukorica pedig akkor terem bőven, ha Szent György nap előtt vagy után egy héttel vetik.

megrontja a bokáját járás közben

Nagypéntek éjjelén folyóvízben kell mosdani a szeplő ellen. Közismert babonás nap volt Lucáé.

megrontja a bokáját járás közben

Számos termékenységerősítő, baj- és rontáselhárító hiedelem, babona is megrontja a bokáját járás közben az egykori Vecsén. Így például gabona vetésekor nem volt szabad befűteni a kemencébe, kenyeret sütni, nehogy üszkös legyen a termés.

Kovászoláskor a gazdasszony nem fogadhatta a köszönést, ha jött hozzájuk valaki vagy akár csak kintről beköszöntek.